Ha őszinte akarok lenni, a családállításról röviden mesélni én csak nehezen tudok, mert nálam mára „szerelem” lett. Röviden azt szoktam mondani, a módszer lényege a családi rendszerünk és ezáltal a saját világunk „gyógyítása”. A generációkon át örökölt, cipelt terhek átöröklődhetnek és sok esetben tudattalanul irányíthatják életünket. A tudattalan pedig úgy teszi a dolgát, hogy azt észre sem vesszük, csak egyszerűen történnek velünk a dolgok, sok esetben elakadások. A lélek minden esetben megoldásra törekszik és a családhoz kíván tartozni, ezért képes átvállalni nehéz sorsokat, traumákat a felmenőinktől, csak hogy szeretetből odatartozzon azokhoz, akiknek kevésbé sikerült az életük. Hasonlóképp történt ez az egyik kedves, segítséget kérő kliensemmel is.

A történet, amit szeretnék megosztani, az nem egy hétköznapi, vagy éppen megszokott helyzetet mutat be. Nincs két egyforma családállítás, minden élethelyzet más, még ha hasonló tőről is eredeztethetők. Kliensem, azzal a megkereséssel fordult hozzám, hogy a családi házuk -számára kedvenc helyiségében-, hónapokon át folyamatosan ismétlődő kopogást hall, valahol a falak mögött. A férjével már mindent alaposan átnéztek, szétszedtek kipakoltak, éppen csak a falakat nem bontották le. Mindezt eredménytelenül. 

Mivel már nem volt más eszközük, segítségül hívtuk a láthatatlan mező erejét. Az állítás során és annak folyamatában felszínre jöttek érzések, történetek, elhangoztak családtagok nevei, közöttük olyan valakié, akiről a „családi legendárium” keveset mesél. A kliensem apai nagypapájára helyeződött a fókusz, akit ő maga személyesen nem ismerhetett, mert még pici gyerek volt, amikor meghalt. Amit tudott róla az az, hogy nehéz sorsot élt meg, emiatt a család keveset mesélt róla. Ki gondolná, hogy a lélekben épp a hasonló helyzetek miatt, ilyenkor elindulhat egy kötődni és segíteni vágyás a felmenők felé, és szeretetből, odatartozásból megpróbál részt vállalni szerette nehézségeiből.

Mi történik ilyenkor a fizikai mindennapokban?

Megjelennek különféle „tünetek”, helyzetek, amit legtöbbször nem tudunk mire vélni, egyszerűen csak érezzük, hogy valami nem jó és csak történnek velünk a dolgok. A mi esetünkben is ez történt. A nagypapa nehéz sorsából kifolyólag egy erős kötődés alakult ki a kliens lelkében. A mezőben jól láthatóan megjelent, hogy mély szeretet fűzte a számára nem ismert felmenőjéhez és nem akarta őt elengedni, tudattalanul magához kötötte. Mivel a lélek mindig megoldásra és felszabadulásra törekszik, előbb vagy utóbb elkezdi jelezni, ha valami „elmozdulást” érez a rendszerben. Ez esetben fizikai szinten, kopogás formájában mutatta meg magát. Hiszen a nagypapának már nem az unokája mellett volt a helye és az ő lelke is szabadulni vágyott. 

Az oldás eredményeként elkezdett megnyugodni a rendszer és mindenki a saját helyére került, aminek eredményeként beállt a családi „lélekmezőben” a nyugalom. Másfél hét elteltével -kliensem visszajelzése alapján-, teljesen megszűnt a kopogás. Számomra minden egyes állítás a Csoda erejével bír és mindegyik egyedi, különleges a maga nehézségeivel és szépségeivel egyaránt.